El tudnék élni kizárólag szénhidráton.

Nem emlékszem, mikor unatkoztam volna legutóbb. Lehet, hogy soha.

Meggyőződésem, hogy az egyéni bioidőszámításom ∾GMT+3. Ha lehet, későn kelek, későn fekszem, későn jól jár az agyam (ízlelted már, mennyire konvencionálisan elcseszett a későn szó?), és semmi késést nem érzek mindebben.

Sosem értettem, miért öntenek az emberek tejet a kávéba.

Hatszor törött az orrom. Valaha pisze volt. Aztán jött a lépcső foka valahol az első és második emelet között, anyám hibiszkuszának cserepe hokedliről lehintázva, úszómedence széle, meg a többi. Ne próbáld ki: az orrtörés nagyon bír fájni.

Gyerekkoromban buszsofőr akartam lenni. És csomó minden még, ami felnőttes és viccesen komoly. A gyermeki lét sosem tűnt annak.

Szeretem a cigarettafüstöt. Noha fegyelmezem magam. Nyilván üldözendő a bűnöm minden laza globális méretű ipari gáz- és  műanyagszennyezéssel, vízszennyezéssel, alkoholizmussal, génmutált élelmiszerekkel és sok egyébbel ellentétben. Hát persze.

Ha bárkivel eltölthetnék egy napot — tér és idő síkjait összemosva –, nem tudnám eldönteni, hogy C. G Jung, Oscar Wilde, apai nagymamám vagy David Bowie legyen-e az.

Politizálok. Magamban, társaságban, akár vitában vagy akár utcán. Hiszek társadalmi ügyekben. Nincs értéksemlegesség. Az apolitikusság társadalmi idiotizmus.

A mosogatás relaxál.

Szeretem a nyers és tapintatos jellem kettősségét. A részletek és gesztusok apróságait.

Szeretem Hermann Hessét, G. G. Marquezt, Émile Ajart, G. D. Salingert olvasni. A zsenialitás egyszerűségét. Meg fordítva.

Lehetne az ég zöld. Ez néha eszembe jut.

Évek óta kizárólag reklámokért kapcsoltam be a tévét.

Ha nem kéne mondjuk januári istenverte reggeleken is sétáltatni, valószínűleg lenne egy kutyám. Úgy hívnák, hogy Kutya.

Szerintem…

• a legjobb ötletek végtelenül egyszerűek és emberi léptékűek.
• az ízlés igenis lehet vita tárgya.
• a kevesebb olykor simán csak kevés. nem, nem több.
• a szavak minden cselekvést és gondolatot meghatároznak.
• nincs mindenkinek alanyi joga a véleményhez; az irracionális, panelekből táplálkozó és érvek nélküli „személyes vélemény” simán lusta és ostoba.
• a tudás izgalmas. bár kizárja a boldogságmámort.
• tök jó idegen helyeken eltévedni.