MISIZMUS

Későn kelek, későn fekszem, későn jól jár az agyam (ízlelted már, mennyire konvencionálisan elcseszett a későn szó?), és semmi késést nem érzek mindebben. Kifejezetten rosszban vagyok a kora reggelekkel, az időszámításom kb. világtöbbirésze +2 óra.

Sosem értettem, miért öntenek az emberek tejet a kávéba.

Hatszor törött az orrom. Valaha pisze volt és mutatós. Aztán jött a lépcső foka valahol az első és második emelet között, anyám hibiszkuszának cserepe hokedliről lehintázva, úszómedence széle, meg a többi. Ne próbáld ki: az orrtörés nagyon bír fájni.

Gyerekkoromban buszsofőr akartam lenni. És csomó minden még, ami felnőttes és viccesen komoly. A gyermeki lét sosem tűnt annak.

Szenvedélyesen cigarettázom. Nyilván tudom, emiatt maga az ördög vagyok. Meg azt is, hogy üldözendő a bűnöm minden laza globális méretű ipari gáz- és  műanyagszennyezéssel, vízszennyezéssel, alkoholizmussal, génmutált élelmiszerekkel és sok egyébbel ellentétben, hát persze.

Ha bárkivel eltölthetnék egy napot — tér és idő síkjait összemosva –, nem tudnám eldönteni, hogy C. G Jung, Oscar Wilde, apai nagymamám vagy David Bowie legyen-e az.

Bizonyos fokon matekanalfabéta vagyok. Gimnáziumban pl. csak azért nem buktam meg, mert a logaritmus szó hallatán eszembe jutott kottát rajzolni és a ritmus lógását előadni, aztán nevetőgörcsbe fulladt a szigor. (Köszi még egyszer, Gabi.) Pedig lenyűgöz mind a matematika, mind a fizika.

El tudnék élni kizárólag szénhidráton.

Nem emlékszem, mikor unatkoztam volna legutóbb. Lehet, hogy soha.

Politizálok. Magamban, társaságban, akár vitában vagy akár utcán. Hiszek társadalmi ügyekben. És semmi bajom azzal, hogy fölvállaljam.

A mosogatás relaxál.

Szeretem a nyers és tapintatos jellem kettősségét. A részletek és gesztusok apróságait.

Ha egy Ford Ka és egy tisztes BMW közül kéne választanom, lehet, előbbire voksolok. Nem vagyok normális, tudom.

Szeretem Hermann Hessét, G. G. Marquezt, Émile Ajart, G. D. Salingert olvasni. A zsenialitás egyszerűsége. Meg fordítva.

Lehetne az ég zöld. Ez néha eszembe jut.

Évek óta kizárólag reklámokért kapcsoltam be a tévét. Áh meg a kandalló-loop csatorna…

Ha nem kéne pl. januári istenverte reggeleken is sétáltatni, valszeg lenne egy kutyám. Úgy hívnák, hogy Kutya.