El tudnék élni kizárólag szénhidráton.
Nem emlékszem, mikor unatkoztam volna legutóbb. Lehet, hogy soha.
Későn kelek, későn fekszem, későn jól jár az agyam (ízlelted már, mennyire konvencionálisan elcseszett a későn szó?), és semmi késést nem érzek mindebben. Kifejezetten rosszban vagyok a kora reggelekkel, az időszámításom kb. világtöbbirésze +2 óra.
Sosem értettem, miért öntenek az emberek tejet a kávéba.
Hatszor törött az orrom. Valaha pisze volt és mutatós. Aztán jött a lépcső foka valahol az első és második emelet között, anyám hibiszkuszának cserepe hokedliről lehintázva, úszómedence széle, meg a többi. Ne próbáld ki: az orrtörés nagyon bír fájni.
Gyerekkoromban buszsofőr akartam lenni. És csomó minden még, ami felnőttes és viccesen komoly. A gyermeki lét sosem tűnt annak.
Szenvedélyesen cigarettázom. Nyilván tudom, emiatt maga az ördög vagyok. Meg azt is, hogy üldözendő a bűnöm minden laza globális méretű ipari gáz- és műanyagszennyezéssel, vízszennyezéssel, alkoholizmussal, génmutált élelmiszerekkel és sok egyébbel ellentétben, hát persze.
Ha bárkivel eltölthetnék egy napot — tér és idő síkjait összemosva –, nem tudnám eldönteni, hogy C. G Jung, Oscar Wilde, apai nagymamám vagy David Bowie legyen-e az.
Bizonyos fokon matekanalfabéta vagyok. Gimnáziumban pl. csak azért nem buktam meg, mert a logaritmus szó hallatán eszembe jutott kottát rajzolni és a ritmus lógását előadni, aztán nevetőgörcsbe fulladt a szigor.
Politizálok. Magamban, társaságban, akár vitában vagy akár utcán. Hiszek társadalmi ügyekben. És semmi bajom azzal, hogy fölvállaljam.
A mosogatás relaxál.
Szeretem a nyers és tapintatos jellem kettősségét. A részletek és gesztusok apróságait.
Szeretem Hermann Hessét, G. G. Marquezt, Émile Ajart, G. D. Salingert olvasni. A zsenialitás egyszerűségét. Meg fordítva.
Lehetne az ég zöld. Ez néha eszembe jut.
Évek óta kizárólag reklámokért kapcsoltam be a tévét. Meg ott van még a kandalló-loop csatorna…
Ha nem kéne mondjuk januári istenverte reggeleken is sétáltatni, valszeg lenne egy kutyám. Úgy hívnák, hogy Kutya.
Szerintem…
-
a legjobb ötletek végtelenül egyszerűek és emberi léptékűek.
-
az ízlés igenis lehet vita tárgya.
-
a kevesebb olykor simán csak kevés. nem, nem több.
-
a szavak minden tettet és gondolatot meghatároznak.
-
nincs mindenkinek alanyi joga a véleményhez; az irracionális, panelekből táplálkozó és érvek nélküli “személyes vélemény” simán lusta és ostoba.
-
a tudás izgalmas. bár kizárja a boldogságmámort.
-
tök jó idegen helyeken eltévedni.